Újra

Érzéseket megfogalmazni...
Ezt igazán kell tudni..
Én csak ennyit akarok,
Átadni azt amit tudok.

Elmsélni hogy mit érzek,
És átadni ebből egy keveset,
Himnuszt írni nem tudok,
Csak egy egyszerű lány vagyok.

Azt mit érzek,
Remélem megérted
Hogy mi az, kiderül,
A végén mindenre fény derül.

Sokáig mit éreztem,
Szomorúság volt. Kegyetlen.
És akkor rájöttem,
Hogy ez így nincs rendben.

Ugyan mért' éljek bezárva,
Fájdalmam börtönébe zárva?
Sötét verem az önsajnálat!
Mért éljek én csak annak?

Hisz mindennek két oldala van,
Csak keresd melyik naposabb!
Az élet néha olyan szürke...
Kell valami ami megédesítse!

Sokáig éltem szürkeségben,
Fulladt sötétségben,
De már akkor is kerestem a kiutat,
Csak nem találtam a helyes utat.

De egyszer a fal összeomlott,
Szívembe melegség kúszott,
Kiszorítva a keserűséget,
Legyőzte az önzetlen szeretet.

Szívemet tartó pánt elszakadt,
Érzéseknek engedve utat,
Keserűségtől hideg lelkem,
Újra hitt az életben.

Kis versem ha olvasod,
Nem nehéz kitalálnod,
Ez az egy mit mondhatok:
Nagyon,Nagyon boldog vagyok!!!!