Utolsó gondolatok

Hányszor éreztem már olyan különöset,
Hogy tetteim nem általam történnek.
Vagy megszokás, vagy felsőbb hatalom,
Vezérel engem. És én hagyom.

Mikor a biztonságból kilépek,
Csak mert elvárják a többiek.
Mikor szívem, lelkem otthon marad,
Nem tudom mi mozgatja izmaimat...

Szívem helyén hideg kéz matat,
Megérinti, majd kiüríti agyamat.
A tehetetlenség varázsában,
Testemet más tartja mozgásban.

Mondjátok, ti felsőbb hatalmak,
Mért teszek ily borzalmakat?
Miért csapom be saját magam?
Mégis,.. mért mozog a lábam?

Nem kellenek felsőbb hatalmak.
Megadom a válaszomat:
Az élet szabályoknak sora,
Nincs mit változtatni rajta...

Valaki olyan találhatta ezt ki,
Kit emberek közt nem ért senki.
A törvényeket egyikét sem értjük meg,
Ezen változtatni nem lehet.

Ezen nagystílű gondolatok száguldanak,
Egész testemben végigjárnak.
De egy hang visszaránt a valóságba:
A vizsgaszoba ajtajának nyikorgása.