Utolsó gondolatok
Hányszor éreztem már olyan különöset, Hogy tetteim nem általam történnek. Vagy megszokás, vagy felsőbb hatalom, Vezérel engem. És én hagyom.
Mikor a biztonságból kilépek, Csak mert elvárják a többiek. Mikor szívem, lelkem otthon marad, Nem tudom mi mozgatja izmaimat...
Szívem helyén hideg kéz matat, Megérinti, majd kiüríti agyamat. A tehetetlenség varázsában, Testemet más tartja mozgásban.
Mondjátok, ti felsőbb hatalmak, Mért teszek ily borzalmakat? Miért csapom be saját magam? Mégis,.. mért mozog a lábam?
Nem kellenek felsőbb hatalmak. Megadom a válaszomat: Az élet szabályoknak sora, Nincs mit változtatni rajta...
Valaki olyan találhatta ezt ki, Kit emberek közt nem ért senki. A törvényeket egyikét sem értjük meg, Ezen változtatni nem lehet.
Ezen nagystílű gondolatok száguldanak, Egész testemben végigjárnak. De egy hang visszaránt a valóságba: A vizsgaszoba ajtajának nyikorgása. |