Porszemek a lelkemben

Nem vagytok mások csak porszemek,
Én vagyok az Egyetlen Istenetek!!!

Próbáltatok érzésekre tanítani,
Ti. Kik sose tanultatok szeretni!
Próbáltatok jó úton terelni,
Mikor sose próbáltatok ott járni.

Úgy óvtatok mindentől mintha,
Minden rossz lenne ami nem tiszta.
Kezdetben perze titeket pártoltalak,
Mint hálás, segítő szárnyakat...

De hát könyörgöm kik vagytok ti????
Tudtok egyáltalán őszíntén beszélni?
Saját célotokat szépen kitűztétek,
Szabályos kordonokkal oda tereltek..

Akkor hülye voltam és gyermeteg,
Most mindenen csak nevetek!!!!
Olyen leckét adok nektek,
Tönkreteszem az életetek!!!!!!!!!!!!!

Sötét, büdös börtönbe zárlak,
És folyton csak nyomorgatlak!
S a kulcs a zsebemben csak akkor zörög,
Ha már az életedért könyörögsz!!!

Víz alá nyomom az ocsmány fejedet,
Nézem ahogy fuldokolsz, és nevetek!!!
Eltaposlak és földbe döngöllek,
Bármikor arcodba köphetek!!!

Látni akarom ahogy szenvedsz!!
Amit kapsz megérdemled!
És megteszem mindegyikőtökkel
Csak féljetek és rettegjetek!!

Visszakapják mit velem tettetek,
Mindent kamatostul megfizettek.
Nem vagytok mások csak porszemek,
Én vagyok az Egyetlen Istenetek!!!!!!

Lelkem tükrében legnagyobb lehetek,
De igazából én vagyok a legkisebb.