Mi lesz ha én már nem leszek?

Rohadó szaggal ölel börtönbe a fa,
Sikoltó férgeknek hallik gyászhimnusza.
Nálamnál felsőbb, királyibb állatok,
Most az én véremmel oltjátok szomjatok.

Tompa csontom szunnyad föld ölelésben,
Rég elhalt virág szikkad kezemben,
Megkövült bársonylepel csendben emlékez,
Holtan visszagondol régi fényéhez.

Az üres emberek többre nem tartanak,
Most is rajtam száz cipők taposnak.
Csendben élik tovább szikra életüket,
Miközben tagadják volt létezésemet.

Mióta felhagytam rút életemmel,
Azóta a sorsom kegyetlenül mást ver.
Én is csak egy voltam, most felesleges vagyok,
Már leteltek életemből az utolsó napok.

De azért hagytam valamit nektek,
Valamit, hogy majd emlékezzetek,
Valamit, amit majd megkérdezhettek:
Mi lesz, ha én már nem leszek?