Hangtalan sikolyok
Elmondanék én mindent, mit lehet, Odaadnám az egész életemet.
Mondanék én szépet, csodálatost, Adnék jó tetteket már most.
Mondanék én mindent, mi simogatja lelked, Adnék én mindent mi boldogabbá tehet.
Mondanék néha kegyetlent, szomorút, Adnék neked egy csipetnyi borút.
Mondanék néha gyilkos sértéseket, Adnék velük halálos döféseket.
Mondanék olyat mi elűzi a derűt, Adnék neked ércesen keserűt.
De mondanék kitartó szavakat, Adnék halvány reménysugarakat.
Mondanék csendest, óvatost, félénket, S közben adnék egy egész életet.
Mondanám, de magamban beszélek, Adnám, de folyton csak kérek.
Mondanám én, de nincsen kinek, Adnám én, de nem kell senkinek...
Egy dolgot nem bírok feledni: Nagyon, nagyon szeretnék szeretni! |