Reszketek

Reszketek a láthatatlan, hosszú haláltól,

Reszketek a szörnyű, kínzó pusztulástól.

Reszketek az alázatos, szemtelen végtől,

Reszketek a fájó, mardosó szenvedéstől.

Reszketek mikor ajkam a te ajkadhoz ér,

Reszketek, mikor szemed boldogságot ígér.

Reszketek, mert nem tudok bízni benned,

Reszketek, mert így is iszonyúan szeretlek.

Reszketek, ha a kezed én kezemet fogja,

Reszketek, ha forró ölelésednek vagyok rabja.

Reszketek, mert nem tudom szíved enyém-e,

Reszketek, mert nem tudom, mikor lesz vége.

Reszketek, mert egy ocsmány szörny vagyok,

Reszketek, mert nemsokára beléd halok.

Reszketek, hisz lehet, hát neked nem is kellek,

Reszketek, mert lehet, hogy csak ideig bérellek.

Reszketek, mert nem tudom, örömet okozok-e,

Reszketek, mert nem tudom neked jó vagyok-e.

Nem tudom mellettem állsz-e ami így élek,

De én addig is veled vagyok, és örökké reszketek