Kétségek nélkül

Süt a Nap, és én mégis fázom,
Szeretnek, és én mégis látom,
Az összes hibámat itt benn,
Akár van, akár nincsen...

A leteljesebb csönd van körülöttem,
És mégis majd beszakad a fülem,
Hallom azokat akiket valaha bántottam,
Kik ellen olyat tettem, mit sose akartam.

Félve fogadom a kedves mosolyokat,
Hisz ők másnak hisznek, másnak látnak!
Nem akarom látni mikor csalódnak,
Bár tudom hogy bennem sohase fognak.

Féltem azokat, akik bíznak bennem,
Tettem valamit amivel ezt érdemeltem,
Félek, a titkokat kikotyogom,
Bár tudom, hogy sose fogom.

Emberek akik körülöttem vannak,
Szeretnek engem, hisznek, adnak,
Eddig féltem hinni a szememnek,
De most hiszek, hála neked.

Már nem az vagyok aki voltam,
Más lettem, megváltoztam.
Értem már nem kell aggódnotok,
Ha sírok is- boldog vagyok!