Nélküled
Barátságok jöttek, és tűntek is tova, Mindent megtettem amire azt mondtam soha. Voltak múló percek, és őrjítő csodák, Sokszor botlottam ,de mentem is tovább.
Hányszor sírtam, okkal vagy ok nélkül, Eltettem mindent-jót, rosszat-emlékül. Loptam, csaltam, hazudtam, őrjöngtem, Ha zárva volt az ajtó, én mindig betörtem.
Volt saját világom, senki sem értett, Szerettem mindenkit, csúnyát és szépet, Megbántottam sokakat, akarva vagy nem, Azt hogy milyen vagyok, nem tudja senki sem.
Voltam szerelmes, és felfoghatatlan, Voltam egyedül, és majd belehaltam, Szerettem élni, ezt hittem szentül, De milyen az élet, érző lélek nélkül?
Most is a járdán, zuhogó esőben, Kezemben toll, üresség lelkemben, Már nem bánt semmi, sírni sem tudok, Ha másnak fáj, én akkor is írok.
Az elején sejtettem, a végén már tudtom, Az egész életemet végighazudtam, Mert nem volt értelme...semminek, Mindenhol egyedül vagyok...nélküled. |