Képzelet

Vörös forróság szívemben
Toll és papír a kezemben.
Agyam már leáll,
Csak a szívem diktál.

Lassacskán kel fel a nap,
Hajnalpír borítja az ágakat.
Fehéren izzik a hótenger.
Várja míg a nap felkel.

Gondolatim szabadon cikáznak,
Nem ütköznek sehol korlátnak.
Vígan száguld a toll,
Mely lelkem ritmusára dalol.

Szívem szaporán, hevesen ver,
Lelkem ihletteli tenger.
Tenger sötét börtönbe zárva,
Lehetetlen szabadulásra várva.

Kérges fal védi lelkem fényét
Mely kívül pofontól ég.
Bántja a világ realitása,
Az élet kegyetlen valósága.

De belül tiszta, és szelíd,
Itt rejtőzik az igazi szív.
Boldogság és szomorúság,
Ez a kettő váltja egymást.

Ez az egy hely hol szabadon élhetek,
Hol bármiről bármit szabadon vélhetek.
Hol lelkem ritmusa jön a számra,
Képzeletem világa.