Pokoli megváltás
Égni kezdett lelkemben
Egy fekete tüzes árnyék,
Érzem, hogy közeleg… nem bírom soká,
Ellenállni hiába próbálnék.
Közeledik a Sátán…
Édes, forró kínt árasztva,
Lehúz a mélybe… zuhanok,
Egy véres, puha, meleg paplanra.
De túl messzire megyek…
Távolodik a fény,
Egyre halványabb… és halványodik addig,
Míg végleg el nem veszik a remény.
Elhalok és megszületek,
Megölnek és megmentenek.
Előttem egy sötét ajtó… belépek…
Pokol! Itt a gyermeketek! |