Ne adjátok fel!

Milliók sírnak, szenvednek a világban,
S csak kevesen hisznek a csodákban,
Ők azok a kevesek,
Akik az éltért élnek.

Emberek halnak meg minden nap,
Sokan azt se tudják lesz-e holnap.
Hajszálon függ az életük,
Szinte már várják a végzetük..

Vannak akikkel a többiek végeznek,
Kik ember ejtette sebből véreznek.
Az emberi gyarlóságnak nincs határa,
És ennek bizony emberi halál az ára.

Vannak akik a véletlen áldozatául esnek,
Ez történik talán a legkevesebbet,
A Sors csapását nem lehet kikerülni,
Akire rátalál, az ott be is végzi.

És vannak akikkel egy furcsa dolog végez:
Én úgy hívnám: nevetés nélküli élet.
Belehalnak a saját életükbe,
Anélkül, hogy vétettek volna ellene.

A legfájdalmasabb halál ez.
Elsorvad benne test és lélek.
Milliók élnek így haldokolva,
Várva mikor kerülnek a pokolra.

Nem szabad hogy a halál megváltás legyen!
Az élet nem lehet ilyen kegyetlen!
Nem szabad önként eldobni az életet!
Hiszen senkit sem ez ment meg!

Ezért teljes szívemből kérlek benneteket,
Ha van okotok, hogy egy picit nevessetek,
Hát tiszta szívből nevessetek,
És sose adjátok fel az életet!!