Vallomás
Egyszerű, átlagos, csendes csajszi volt ő, Se nem híres, se nem gyűlölt, se nem menő. Nem bántották, nem gyűlölték soha, Mégse tartozott soha sehova...
Olyan ruhában járt mint a többiek, Csak nehogy kilökje magából a tömeg. Igyekezett mindig átlagos maradni, Másokat, soha semmiért nem bántani.
Segített mindenkinek, ha kérték, Adott mindent, kölcsönt, leckét, Próbálta meglátni másban a szépet, És sosem hazudta a szerénységet.
Szeretett tanulni való igaz, De soha nem vetette meg azt, Aki más volt, mint ő maga, Mégis mást hittek róla...
Valami rosszat tett, de hogy mit, nem tudta, Félreismerték. Ez volt az oka. Tényleg nem látjátok? Tényleg nem értitek? Ez a lány még ma eldobja magától a földi életet. |